|
Új helyszín: Dűnék
GhostHUN 2013.05.20. 20:09
Új helyszínt találtunk egy esetleges szellemvadászathoz. Különös hely, különös történettel.
(a két panoráma kép ugyan azon a helyszínen készült, fent: tavasz van, alul: ősz van)
2013. május 20, pünkösd hétfő.
Úgy gondoltuk, hogy az ünnep alkalmából rendezünk egy túrát, egy buckajárást. A Duna-Tisza közén sok helyen található, egykor a Duna hordalékaként ide kerülő, és később a szél dombokká alakított homokból. Ez olyan homok amit építkezésre használnak, ilyen van például a homokozókban is.
Kocsiba pattantunk és elmentünk a buckákhoz. Le kell térni egy főútról egy homokútra, hogy eljuthassunk erre a varázslatos helyre. Én voltam a kocsink GPS-e. Az úton a tegnapi hatalmas vihar óta senki nem járt. A homokon látszódtak az esőcseppek, de már annyira száraz volt, hogy többször majdnem elakadtunk. Egy lábnyomra lettünk figyelmesek, amik egyszer csak az egyik kerékvájatba kerültek. Annyira sűrűn voltak egymáshoz, hogy majdnem érintették egymást. Kb 5 kilóméter hosszan így mentünk. Ekkor a kocsit letettük, és gyalog közelítettük meg a dombokat. Szintén egy homokúton mentünk, az ellenkező irányba, mikor ismét észrevettük a lábnyomokat. A lábnyomok ismét kifele mentek. Észrevettem, hogy felemás cibőben jár. Ez után hol fel, hol le mászkáltunk a hatalmas dombokon, de egyszerűen mindig ezekbe a lábnyomokba botlottunk. Mindig dél felé ment. Egyszer néztem, hogy milyen céltudatosan, nyíl egyenesen, domra fel, majd le toronyirányt ment az illető (ezt egy domb tetejéről láttam). Letérve a dombról, a dombok között homokutak vannak, és ott is ott voltak a lábnyomok, de azok is dél felé. Ezt már nem értettük, hogyan lehetséges az, hogy mindig csak kifele megy, de befele sosem. Mikor mi is elindultunk kifele, ismét összefutottunk vele. A semmiből indult, és haladt kifele, ezúttal is homokúton. Néztük, hogy honnan indul, de sehol nem találtunk nyomot. Fű sincs, csak csomókban, talán a lenti képekről jobban látszódik, tehát az sem lehet, hogy a fűről tért le az útra. Hatalmas léptekkel haladt, apukám azzal szórakozott, hogy benne lépked. Egyszer csak megáll. Majd így szólt: -Na ezt fejtsétek meg! Odaértünk és elmondta, hogy nem tud tovább lépni, mert nem találja a következő lábnyomot. Tényleg nem volt több. A homokút közepén egyszerűen csak vége szakadt a lábnyomoknak. Nem volt folytatás, jól átkutattuk a helyet. Előtte érintetlen volt a homok benne az esőcseppek nyomával. Anyukám pedig lazán vette a dolgokat: -Mondom én, hogy elvitték az ufók! (valahogy még most sem tartom viccesnek....). Képeket ekkor már nem tudtam csinálni, mindent összejártunk.
A szüleim nem hisznek a természetfeletiben, de legközelebb csak utalnom kell a lábnyomokra és talán megértőbbek lesznek.
Kikapcsolódni mentünk ki, én speciel semmi emberalkotta tárgyat nem akartam látni. Végül világháborús bunkereket, épületromokat találtunk a dombokon, és a dombok gyomrában. Tehát ez régen háborús színtér volt, vagy valami olyasmi hely, ahol gyakorlatoztak. Talán egy katona szelleme kísért? Miért van a lábán felemás cipő? Sok kérdés van, és kevés a válasz. Biztosan visszatérek majd erre a helyszínre felszerelésekkel, és hátha sikerül elcsípnem valamit.
(dombon készült, esőcseppek a homokon, a "G" betűnél egyikünk lábnyoma)
(tavalyi kép, hogyan fújja a szél a homokot. A kép homokúton készült!!!!)
Próbáltam rekonstruálni a lábnyomok helyzetét, hogy hol jelentek meg, és hol tűntek el. Elnézést kérek a rajztudásom miatt. Elég szánalmas lett, de így legalább lesz képetek arról, hogyan is voltak. A kék kocka a kocsink. Az önmagába visszatérő görbe vonalak a dombokat jelzik, a dűnék magasságát jelképezik. A szürke csíkok a homokutak. Az alsó úton jöttünk be. A lényeg, hogy a lábnyomok végig balra mennek, a valóságban pedig dél felé ment. Sematikus ábra, kiragadva belőle a lényeg.
Kéretim halkabban röhögni...
Írd meg véleményed, fontosak számunkra!!!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
És nem is raktam fel képeket a romokról és a föld alatti bunkerekről!