|
A másik temetői sztorim
GhostHUN 2013.05.08. 15:22
Elmesélnék egy elég rémisztő dolgot az életemből, ezt ugyan még senkinek nem mondtam el, és nem is szívesen beszélek róla, de most elhatároztam magam és leírom.
Kicsi voltam. Óvodás. Hazafelé gyakran mentünk egy temetőn keresztül, azon a temetőn, ami sok szörnyűséget tartogat még nekem a jövőben, ugyanis itt készült az első szellemfotónk, és az a furcsa varjús emberrel is itt találkoztunk.
Szerettem azon a temetőn átmenni anyukámmal és testvéremmel. Anyukámnak az az egy kikötése volt, hogy végig fogjuk a kezét, mert a temetőről rossz hírek terjengtek. Több hajléktalant is találtak benne halálra rémülve, magyarul: annyira megijedtek, hogy belehaltak. A városból hirtelen egy erdőbe tévedtél, több százéves sírokkal. A hangulat teljesen megváltozott. Mintha egy napsütéses vidám helyről bemennél egy borús, sötét, komor helyre. Néhány fa akkora, ha négyen körbeállunk egyet, akkor sem érjük körbe. Néhány sír beszakadt, és tavasszal állt bennük a víz. El is gondolkodtam rajta, hogy abban a víben holtak úszkálnak. Már ez a tény is milyen megterhelő egy gyerek érzelmeire. Sokszor szedtünk nárciszt. Nem sírokról vettük, hanem olyan területekről, ahol sírok nem voltak, és nőttek vadon. Emlékszem, mindig rengeteg nyílt. Lehet ez is egy ilyen alkalom volt.
Éppen a temetőből kifelé tartottunk, amikor egy nagy földútra tértünk. A földúton pocsolyák álltak. Megálltunk egy hatalmas sír előtt, már nem emlékszem miért. Majd el akartam indulni. Azaz csak akartam, mert egy kéz megragadta a lábam. Rövidnadrág volt rajtam, éreztem az ujjait, noha nem láttam ezt az ominózus kezet. Emeltem volna el, de nem engedett el. Elkezdett húzni a sír felé. Erősen, már fájt. Anyukámba kapaszkodtam, de valahol tudtam, hogy ez ellen nem tud megvédeni. Ekkor már nagyon féltem, abban az állapotban voltam, amikor majdnem elsírtam magam. Anyukám meg húzott, nem értette a dolgot. Én nem tudtam kiszabadulni, és mikor anyukám rám nézett, a kéz hirtelen elengedett. Fellélegezhettem. Szerintem érezte ő is, hogy valami nem stimmel, talán látott is valamit, ezért én is, ő is hátranéztünk, hogy mi volt ez. Én egy dolgot láttam. Közvetlenül a hátam mögött ott volt egy játékbabának a feje. Ez már nagyon sok volt nekem, elbőgtem magam. Féltem attól a fejtől, ijesztő volt. Azon gondolkoztam, hogy "ő" rakta-e oda, mert az nem volt ott, mikor a sírhoz mentünk. Csak észre vettük volna. Hogy miért bántott engen, a mai napig nem tudom. Gonosz ember lehetett.
Hogy érzékeltessem, hogy ez milyen mély nyomot hagyott bennem, elmondom, hogy fóbiám van a babafejektől, ami ekkor alakult ki. Írtózok a levágott, és szabadon mozgó kezektől, mert sokáig azt hittem, hogy egy olyan kapott el. Ez egy nagyon, nagyon rossz élményem. Képzeljétek el magatokat óvodásként ebben a helyzetben! És mit ne mondjak, egy babafej elég morbid egy temetőbe.
Sokáig nem szóltam ezekről, de már készen állok, mától nem fognak ezek az emlékeim tovább kísérteni. Kész.... vége... fellélegezhetek.
Jól megijesztettem, de ez csak a kezdet!!!!!!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
, ezzel is harcoltunk sikátorban voltunk, csata sorba. Benőtte az erdő, igazából éreztem az elégedetséget de nem sokáig, a szellemek elpuszították a csapat nagyrészét, mert nem kapcsolták le a villanyt, lényeg a lényeg, hogy ijesztő volt
. 
Azért szép, hogy ilyeneket álmodsz. És sokszor értelmetlen maszlagot álmodok, te meg egy posz-apokaliptikus világűres zombisat. Az én álmaim mind a földön játszódnak. Néha azért én is álmodok olyanokat amire éber fejjel gondolok, hogy milyen okos vagyok álmomban, meg ilyesmi. De te. Ebből jó kis filmet lehetne csinálni....