A film megtörtént esetet dolgoz fel, de nyilván el van túlozva, mert nem mind fordulhat elő így, mint ahogy a filmben látjuk.
Ahogy elkezdődik a film, egy zongora hangja hallatszik, elkezdünk öreg fekete-fehér fényképeket látni, ahogy a fotók tovább változnak, látod, hogy a fotókon nagyon beteg, halott emberek vannak, családtagjaikkal, szobatársaikkal.
A fotókról a színhely változik hogy lássa Sarah Campbellt, ahogy felkészül, hogy meginterjúvolják egy televíziós show-ért. A riporter megkérdezi őt, hogy miért gondolja azt, hogy a rossz dolgok miért történnek a jó emberekkel. Az ő és a családja nem tettek semmi rosszat és nem érdemelték meg azt, ami történt velük.
Ekkor ugrunk 1987-hez és Sarah-hoz, fiát Matt-et hazaküldték a kórházból, ahol rák kezelésén esett át, még gyenge, ápolni kell. Sokszor meg kellett állni a kocsival, mert Matt sokat hányt. Sarah férje dühös volt, mert tegnap nem hallotta, hogy hazajöttek. Azt tanácsolja nekik, hogy vegyenek ki egy albérletet közel a kórházhoz. Hosszas házkeresés után egy utca hajt, amikor lát egy embert, aki kalapál egy kiadó táblát egy nagy ház elülső udvarába. Félrehúzódik és megkérdezi mennyibe kerül a ház, ugyanis nincs túl sok pénzük. Az ember azt mondja neki, hogy az első hónapot ingyen odaadja nekik, ha nem kell a táblát a földbe vernie.