Amikor a lárma túlságosan hangossá válik Emma Rugless otthonában, az asszony felkiált: ,,Gyerekek! Kérlek, játsszatok csendesebben!" Ez mindig használ, a két ricsajozó kislány engedelmeskedik neki. Mrs. Rugless jól megérti magát a két gyerekkel. Ez azért szokatlan, mert a két fiatal lány már hosszú évek óta halott.
A gyerekek nagyon szeretnek a lépcsőkön szaladgálni a nyugat-angliai Devon melletti farm háromszáz éves házában. Néha nyikorgó hangot hallani, mintha valaki egy régi készítésű hintalovon ülne. Mrs. Rugless így vélekedik: ,,Semmi ijesztőt vagy hátborzongatót nem találok bennük. Imádom a gyerekeket, nekem is van négy. Szeretettel fogadom őket. A zaj általában nem zavar. Ám egyik délután kiszaladtak a hálószobából, és elkezdtek ugrálni a lépcsőfordulónál. Kimentem az előszobába, és felkiabáltam nekik, hogy fejezzék be a hangoskodást, és ők abba is hagyták. Az ő idejükben a gyerekeket még engedelmességre tanították."
Mrs. Rugless és férje, Bill - aki nyugdíjas mérnök-, akkor találkoztak a kis szellemekkel, amikor Farway faluba költöztek. A hálószobából kiszűrődő hangokat azonnal meghallották. Macskájuk és kutyájuk még a szoba közelébe sem volt hajlandó menni.
Később egy, okkult történések iránt érdeklődő barátjuk látogatta meg őket a szünidő alkalmával. Mrs. Rugless elmondta: ,,Szándékosan nem említettem neki a gyerekek hangját, csak azt kérdeztem tőle, hogy érez-e valami különöset a ház atmoszférájában. Azt válaszolta, hogy két, négy- vagy ötéves lányka szelleme van jelen a házban, és neveik E, ill. A betűvel kezdődnek." A látogató még hozzátette, hogy a lányok inkább barátok, mint testvérek. Egyikőjük jobb minőségű ruhát visel, mint a másik.
Mrs. Rugless felkereste a helybéli lelkészt, Frederick Gilbert tiszteletes urat, aki átnézte a lelkészi hivatal aktáit, és azt találta, hogy két, ugyanahhoz a családhoz tartozó négyéves kislány is meghalt abban a házban. Elizabethet 1844-ben temették el, Annát 1902-ben.
Mr. Gilbert a következőket mondta el: ,,Nagyon valószínű, hogy ezek a gyerekek olyan boldogok voltak ebben a házban, hogy nem szívesen hagyják el. A haláluk között lévő 58 év eltérés miatt talán furcsa, hogy játszótársak lettek. De a mi korlátozott időfelfogásunk számukra semmit sem jelent."
Mrs. Rugless így mesélt érzéseiről: ,,Eleinte nagyon zavart a dolog, de most már úgy gondolom, szerencsések vagyunk, hogy ezek a kedves, kicsi lények a házunkban tartózkodnak."
|