GhostHUN szerki
Minden kornak megvan a maga szellemtörténete, ami híressé válik. Ezek a történetek azonban sokszor nincsenek megfelelően dokumentálva, ezért hitelességük megkérdőjelezhető. A mai technológiának hála azonban meg adódik a lehetőség arra, hogy egy esetleges szellemjárást folyamatosan dokumentálni tudjunk. Ez történt Adam Ellis-el is, aki 2017 augusztusa óta szinte folyamatosan értesíti Twitteren követőit arról, hogy milyen szörnyűségeket él át nap, mint nap New York-i lakásában. Még a cikk elején fontosnak tartom leszögezni, hogy Adam egy már sikeres író, és illusztrátor, akinek már meg volt a követőbázisa, nem mondjuk egy kezdő Youtuber, aki nézőkre, és ez által csak a pénzre hajtana.
Talán a cikk bevezetése kicsit túlzásnak tűnhet, ám azt bártan kijelenthetem, hogy soha sem dokumentáltak ennyire gazdagon egy kísértetjárást, mint amilyet most hozok nektek:
Az egész kezdete 2017 augusztus 7.-ére nyúlik vissza a következő tweettel:
„Szóval, a lakásomat jelenleg egy gyermek szelleme kísérti, aki meg akar ölni engem (gondolatmenet)” írta Adam.
Tweetjei általában vicces megjegyzések, vagy vicces kép illusztrációk voltak, így ez igencsak kitűnt a sorból.
Az elmesélés szerint Adam alvásparazlízisben szenvedett. (Ez egy olyan állapot, amikor az agyunk ébren van, de a testünk képtelen a mozgásra, egyedül a szemünket leszámítva. Gyakran kíséri félelemérzet, hallucináció, illetve testen kívüli élmény. Ha esetleg nem hallottál még az alvásparalízisről nézz utána, mert egy létező, önmagában is elég félelmetes dolog.) Adam éppen felébredt, amikor nem bírt megmozdulni. A szobája egyik sötét sarkában egy zöld hintaszékben egy kisgyerek ült. A gyereknek nagy feje volt, egy bizarr deformálódással az egyik oldalán. Pár percig a fiú csak nézte Adamet, majd elindult az ágya felé. Amikor a gyerek az ágya mellé ért, ő nagyot kiáltva felriadt. Pár nappal később Adam megint érdekeset álmodott. Egy könyvtárban ült, amikor egy kislány odament hozzá. A következőt mondta: „Te láttad Dear David-et, ugyebár? Ő halott. Csak éjfélkor jelenik meg. Kérdezhetsz tőle kettő kérdést, ha a kérdést úgy kezded, hogy Dear David (kedves David…). De soha ne kérdezz tőle harmadik kérdést, különben megöl téged. Adam ekkor riadt fel álmából.
Pár éjszakával később Adam ismét alvásparalízisben szenvedett. Dear David ismét ott ült a zöld székben, és nézte, ahogy Adam alszik. Adam megfogadta a kislány tanácsát, és kérdezett tőle egyet: „Kedves David, hogyan haltál meg?” David erre válaszolt: „Egy balesetben egy boltban.” Adam újabb kérdést tett fel: „Kedves David, mi történt a boltban?” Erre a válasz: „Egy polcot neki nyomtak a fejemnek.” Adam ekkor feltett még egy kérdést: „Ki nyomta a polcot?” Ám David nem válaszolt. Erre Adam megint megkérdezte tőle: „Ki nyomta a polcot?” Adam ekkor jött rá álmában, hogy áttörte a két kérdéses szabályt. Ekkor felriadt álmából.
A következő pár hónapban nem történt semmi. Adam próbált utánakeresni az interneten ennek a bizonyos balesetnek, és Davidnek. Ekkor Adam nem mellesleg elköltözött, ám a házat nem hagyta el, csupán az egyel fentebbi lakásba pakolt át. Ez után tweetelt először jó idő után Dear Daviddel kapcsoltban:
„Eltelt már 1-2 hónap, és szinte már el is feledkeztem Dear Davidről. Azt hiszem elvesztett engem, mert fentebb költöztem.”
Azonban kicsit később valami furcsa kezdett el történni.
Adam macskái az elmúlt napokban pontosan éjfélkor az ajtóhoz mentek, és az ajtót nézték, mintha lenne valami az ajtó mögött, ami valójában nincs ott. Amikor Adam aludni próbált, a macskák akkor is az ajtónál nyávogtak még órákig.
A következő héten Adam vett egy polaroid fényképezőgépet. (Elméletek szerint ez a legjobb eszköz arra, hogy az ember paranormális entitást fotózzon, és hitelessége is jobb, mint egy digitális képnek.) Adam teljesen véletlenszerűen csinált fotókat, és hamarosan talált is valami egészen furcsát. A fotók amit a lakás ajtaján kilépve, a lépcsőházban fotózott teljesen feketék lettek.
Adam megpróbálta ugyan ezt hátrébbról is, más kameraszögből, ahol a szoba tisztán kivehető, ám a lépcsőház itt is korom fekete.
"A bal a telefonommal. A jobb a polaroiddal. A lámpa égett mind két alkalommal. Miért lesz mindig korom fekete a polaroiddal?"
Már hónapok teltek el az utolsó Dear Daviddel való találkozás óta, ám ezen az éjszakán Adamnek újra rémálma volt. Azt álmodta, hogy David a karjánál fogva húzza őt egy elhagyatott raktárépületben. Amikor felébredt fura nyomokat talált a karján.
Pár nappal később Adam érdekes telefonhívásokat kapott. A hívásoknak nem volt azonosítójuk, ezért ő nem vette fel őket, gondolván, hogy csak egy telemarketinges, vagy hasonló próbálja hívogatni. Ám egyszer, már megunván a folytonos zaklatást csak felvette, ám szinte azonnal megbánta ezt, és azt kívánta, bár csak ne tette volna. A hívásban először csak lélegzést hallott, majd egy kisfiú hangját. „Haló!”. Adam bepánikolt, és rögtön letette a telefont.
Hamarosan Adam egy útra ment Japánba, ám még az előtt beüzemelt egy mozgásérzékelős kamerát, hogy szemmel tudja tartani a macskáit. Még aznap este a következőket vette fel:
Ez után nagyjából egy hétig csend volt, majd a macskák kezdtek el furán viselkedni:
Egyértelműen volt ott valami a macskákon kívül, melyet nem csak láttak, de az egyik videón olyan, mintha az egyikük érintkezésbe is lépne azzal a valamivel:
Egy héttel később ismét érdekes dolog történt. Adam pont ment aludni, amikor ismét leesett valami a polcról.
Ez után még voltak rémálmai, és néhány érdekes esemény, de aztán elment a két hetes útjára Japánba.
Miután az utazásról visszatért, a paranormális események folytatódtak. Elektronikus interferenciákkal kezdődött, a lépcsőházban két égő is kiégett pár nap alatt. A TV háttérvilágítása véletlenszerűen hol be, hol kikapcsolt, még akkor is, amikor ki volt húzva a konnektorból. A macskák folytatták az éjféli ajtóbámulást. Természetesen a túloldalon ezúttal sem volt semmi.
Ez után ismét bizarr álmokkal folytatódott a történet. Adam úgy döntött, hogy áthívja egy barátját, aki egy rituális tisztítást hajt végre a lakásban. A cél az volt, hogy elűzzék a gonosz szellemeket onnan. Egy ideig ez után helyreálltak a dolgok. Még álmodni sem álmodott furcsákat. Ám ez nem tartott sokáig. Egyik este Adam kiment a konyhába, kivenni egy sört a hűtőből, és észrevette, hogy mindkét macskája kifele néz az ottani ablakon. Kinézve látta, hogy a tetőre néző ablak előtt valaki ott áll háttal. Gyorsan a telefonjáért nyúlt, és készített gyorsan két képet. Ebből az egyiken nem szerepelt semmi különös, ám a másikon már látható valami:
Adam biztos volt abban, hogy ez az a szellem, ami hónapokig kísértette őt. Ez volt az első alkalom, hogy fotót tudott készíteni Dear Davidről. Ekkor még nem tudta, de nem is ez volt az utolsó. A dolgok még csak itt kezdtek igazán érdekessé válni. Adam élete innentől szinte csak Dear Davidről szólt, és arról, hogy bizonyítson a kételkedőknek, és dokumentáljon a követőinek.
A következő cikkel is jövök hamarosan, amiben folytatom a nem mindennapi történetet.
GhostHUN
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés