A történet egy meglehetősen furcsa, félelmetes történetet beszél el egy családról, akik vakációra utaztak egy kisvárosba. Mondanom se kell, nem volt hosszú nyaralás.

,,Évekkel ezelőtt a családommal nyaralni mentünk, és két hétre kibéreltünk egy kicsiny, régi stílusú házacskát. A földszinten volt a konyha, a nappali és egy fürdőszoba, az emeleten a hálószobák. Tartozott még a házhoz egy alagsori rész is, ahol a mosókonyha kapott helyet, valamint egy kanapé a tévével.

Már az első éjszakán arra riadt a család, hogy a húgom szobájából rettenetes sikoly hallatszik. Amikor apánk berontott a szobába és felkapcsolta a villanyt, a testvérem ott kuporgott az ágyon, sikoltozott és sírt. A szüleink mellé ültek, vigasztalgatták, majd miután kissé megnyugodott, elmesélte mi történt.

Azt mondta, az éjszaka közepén szörnyű bűzre ébredt. Amikor kinyitotta a szemét, az egész szoba vérben úszott. Vér volt a padlón, véres tenyérlenyomatok tarkították a falakat, és a mennyezeten is vérfoltok éktelenkedtek. Mindannyian úgy gondoltuk, csak rosszat álmodott, de ő kijelentette, hogy nem hajlandó tovább a szobában maradni. Ettől kezdve a szüleinkkel aludt egészen addig, míg haza nem utaztunk.

Egyik este anyánk a konyhában vacsorát főzött, apánk pedig kiruccant egyet a közeli városba. A húgom és én az alagsori szobában tévét néztünk, amikor hirtelen elment a villany, és teljes sötétség borult ránk. A helyiség régi kőfalakból állt, ettől amúgy is kicsit hátborzongató volt az egész környezet. Mi egy pár másodpercre megbénultunk, nem tudtuk mit is tegyünk. Aztán megéreztük azt a borzalmas szagot. Olyan rettenetes volt az az orrfacsaró bűz, hogy felkeveredett tőle a gyomrunk.
 

Rothadó hús szagára emlékeztetett, ami percről percre rosszabb lett, és akkor meghallottuk azt a sercegő hangot a sötétben. Mintha a padlózatot és a falakat valami kaparászta volna. Sikoltozni kezdtünk, és kézzel-lábbal hadonászva próbáltuk megtalálni az ajtót a sötétben. Végül sikerült kinyitnunk, majd a lépcsőn felrohanva, sikítozva futottunk anyánkhoz. Beszéltünk neki a szagról, meg a kaparászásról, mire lement az alagsorba, hogy utánajárjon a dolognak. Magához vett egy zseblámpát, egy új izzót, és lement a sötét pincehelyiségbe. Mi a lépcső tetejéről néztünk utána. Reméltük, hogy hamarosan visszatér, de a várakozás egy örökkévalóságnak tűnt.

Hirtelen kivágódott az alagsori szobából, olyan gyorsan rohant fel a lépcsőn, amilyen gyorsan tudott, majd becsapta maga mögött az ajtót és eltorlaszolta. Amikor ránk nézett, láttuk, hogy az arcából teljesen kifutott a vér, a szeme a félelemtől kikerekedett és csak ennyit mondott: „Nem akarom, hogy még egyszer lemenjetek oda.” Aztán besietett a konyhába és azonnal felhívta a rendőrséget.
Hallottuk mit mond a telefonba, így tudtuk meg, hogy látott valakit az alagsori szobában. Ahogy a rendőrséget vártuk, összebújva ültünk a nappaliban és le nem vettük a szemünket a pinceajtóról. Szinte vártuk, hogy bármelyik pillanatban megpróbálja valaki áttörni vagy dörömbölni rajta. Anyánk nem volt hajlandó beszélni nekünk arról, mit is látott odalent.

Amikor a rendőrség kiszállt, anyám betessékelte őket a házba. Ők kinyitották az elriglizett pinceajtót, majd zseblámpát fogva, fegyvereiket maguk előtt tartva, megindultak az alagsori szobába. Átkutatták az egész helyiséget, de nem találtak semmit. Bármi is volt, ott kellett volna lennie, hiszen nem szökhetett meg a zárt helyiségből, melynek nem volt más kijárata, sem ablakai.

Miután a rendőrség elment, anyám végre megnyugodott és elmondta, mit is látott odalent. Azt mesélte, hogy éppen a villanykörtét akarta kicserélni, amikor megérezte azt a szörnyű szagot, amiről mi is beszéltünk neki. Aztán meghallotta a halk, kaparászó hangot. Végigpásztázta a szobát a zseblámpa fényével, és akkor megpillantott valamit a mosógép és a szárítógép között. Egy férfi volt, aki négykézlábra ereszkedve kuporgott ott. A ruhája rongyos, a haja kesze-kusza és bozontos, az arca… nem emberi arc. Szeme megcsillant a zseblámpa fényénél, felnézett anyánkra, és torz pofájából színtiszta gyűlölet sugárzott felé. A másodperc tört része alatt történt meg mindez, aztán hirtelen eltűnt a falon keresztül a semmibe. Anyánk annyira megijedt, hogy a zseblámpát elejtve, azonnal kirohant a helyiségből.

A pinceajtót ezek után elreteszeltük. Többé egyikünk sem ment le az alagsorba. Ezek után mind a négyen együtt aludtunk a szüleink hálószobájában, és bezártuk a szoba ajtaját. Nem maradtunk sokáig a házban, hamarosan hazautaztunk.”

<vissza