Több olyan híres vagy inkább hírhedt helyet ismerünk, amelyről azt tartják, hogy a kalandvágyó felfedezőnek jó esélye van ott szellemek és túlvilági lények megfigyelésére. Sok turisztikai látványosság próbálja ilyen legendákkal csalogatni a vendégeket – több-kevesebb sikerrel. Létezik azonban egy hely, ahol sokkal inkább eltitkolni szeretnék a kísértetjárást, sőt, még a legmerészebb szellemvadászok sem szívesen látogatják. Ez Dudleytown.

Dudleytown, vagy Dudleyville, ahogy azt néha emlegetni szokták, mára egy elhagyatott település, az Egyesült Államok Connecticut államának északnyugati csücskében. A hegyekkel és erdőkkel övezett városkát 1740-ben alapította tíz angol család, akik közül négy egy bizonyos Dudley nevű brit leszármazottja volt – innen a település neve.

A családok fakitermeléssel és faszén előállítással keresték mindennapi kenyerüket, amelyet a közeli vasgyárnak szállítottak. Nem volt könnyű az életük, de a telepesek elégedettek voltak egészen addig, amíg rájuk nem támadt valami szörnyű és gonosz. Elsőként az egyik Dudley-leszármazott, Abiel Dudley őrült meg. Aztán Mary Greeley felakasztotta magát. Férje, Horace Greeley pár hónappal később eszét vesztette és hamarosan elhunyt. Sarah Faye Swiftet agyoncsapta egy villám. Pár nappal később az ő férje is megzavarodott.
Egy lakost meggyilkoltak, és a gyanúsított, William Tunner csak annyit tudott mondani, hogy nem ő volt a tettes, hanem az erdőből kijött egy szörnyeteg, és az végzett a szerencsétlen áldozattal. Később ezt a történetet szellemekkel és démonokkal is kiegészítette, majd nem sokkal ezután megőrült.

A különös halálesetek azonban nem szűntek meg gyötörni a városka lakóit. 1774-ben egy különös betegség terjedt el és elpusztított egy családot, de csak azt az egyet, mást nem. 1813-ban a járvány újra kitört, ezúttal azonban számos áldozatot szedve a lakosok között.

Mindezek hatására az életben maradt telepesek lassan elhagyták Dudleytownt, és a házak kiürültek. Az 1800-as évek végére csak egyetlen család maradt, amelynek tagjai már nem voltak az alapítók leszármazottai, ám az ő sorsuk is szerencsétlen véget ért. Az illető család feje először a feleségét veszítette el tuberkulózisban, majd a gyermekeinek veszett nyoma az erdőben, végül leégett a háza. Amikor elmenekült a legközelebbi városba, zavaros meséket mondott óriási állatokról, amelyek zöldes fénnyel világítanak, és patáiktól zeng az erdő.

Dudleytown elnéptelenedett, de a 20. század elején újra felfedezte egy házaspár, akik a nyüzsgő nagyvárosi élet elől kerestek menedéket. William C. Clarke és neje úgy vélte, ideális pihenőhelyet találták, ám a tragédia nem váratott sokáig magára. Clarke egy rövid üzleti útra ment New Yorkba, és amikor hazaért, felesége az őrület határán állt. Hisztérikusan kiabálta, hogy iszonyú szörnyetegek, zöldes színű szellemek támadtak rá.

Mi lehet Dudleytown titka vagy inkább átka? Honnan erednek a beszámolók a zöldes fénnyel világító patás démonokról, a megmagyarázhatatlan fényjelenségekről, az erdőben található boszorkánysággal összefüggő áldozóhelyekről, a rejtélyes hangokról és a szellemekről, poltergeistekről?

Számos paranormális jelenséget kutató szakember úgy véli, Dudleytown egyszerűen rossz helyre épült, a negatív sugárzások egyik csomópontja. Ezek a negatív földsugárzások szinte mágnesként vonzzák azokat a szellemeket, akik nem tudnak elszakadni a világtól és itt ragadtak, hogy kísértsék az élőket. Ugyanezek az energiák azonban nemcsak a túlvilági lények figyelmét keltik fel, hanem az okkultizmussal, fekete mágiával foglalkozó emberekét is, nem beszélve a negatív indulatú gonosztevőkről.

Az is igaz, hogy a település egykoron a mohawk indiánok egyik szent helye volt, a halottak örök vadászmezeje. Lehet, hogy a megzavart indiánszellemek álltak bosszút a lakosokon? Egy másik magyarázat a Dudley-k múltjában keresi a választ.

Az Angliában élt családnak azért kellett elhagynia az országot, mert „eszement bajkeverők” voltak. A sok más apróság mellett azzal vívták ki a brit uralkodóház haragját, hogy összeesküvést szőttek a király megdöntésére, és kirabolták az adóbevételt tartalmazó kincstárat. A király ezért elűzte őket, és felszámolta az ördögi praktikáikhoz – boszorkányság és pogány szertartások – használt kellékeiket, valamint a szertartások helyeit.

Az utolsó, és legföldhözragadtabb elképzelés arról szól, hogy a föld és az élet nagyon kemény volt Dudleytownban, és ezt sokan nem bírták elviselni. Ezek a testben és lélekben megtört emberek aztán megzavarodtak, vagy túlvilági befolyást sejtettek saját szerencsétlenségük mögött. A történészek szerint Dudleytown példája nem egyedüli, más hasonló települések is ilyen sorsra jutottak, ha a körülmények ennyire kedvezőtlenek voltak.

Szellemjárta hely-e Dudleytown? Mindenkinek más a véleménye. A környékbeliek babonás mendemondának tartják, és egyáltalán nem örülnek a lelkes szellemvadászok – amúgy jól jövedelmező – felbukkanásának. Clarke ükunokája, Dody Clarke, egyenesen odáig megy, hogy azt állítja, Dudleytown egyetlen átka a szellemvadászok megjelenése. Ugyanakkor több olyan fénykép és kutatási eredmény van parapszichológusok és tapasztalt szellemvadászok birtokában, amelyek ennek ellenkezőjét bizonyítják. A hegyekben kiránduló turisták is gyakran tapasztalnak különös fény- és hangjelenségeket.

Egy alkalommal például egy tévéstáb készült filmet forgatni a dudleytowni kísértetekről, ám az egészből nem lett semmi, mert a szellemek „elkergették” őket. A mindenkiben felmerülő menekülési kényszert és a felszereléseikkel minduntalan előforduló műszaki problémáikat még csak-csak legyőzték, ám amikor egy sötét alak emelkedett fel az egyik pincelejáróból, azonnal összepakoltak.

És végül vannak olyan lakosok is, aki elismerik a fantasztikus történeteket a zöldesen fénylő, két lábon járó szörnyekről, akik üldözőbe veszik az erdőben járókat. Dokumentált orvosi jelentések vannak olyan emberekről, akik annyira megijedtek valamitől, hogy valóban megzavarodtak.

Egyes becslések szerint Dudleytownban és környékén legalább száz paranormális esemény történt a fennállása óta. Ez a szám a szakértők szerint olyan magas, hogy Dudleytown jó eséllyel pályázhat az „Amerika legkísértetjártabb helye” címre.

<vissza

Hihetetlen magazin / 2003. június – lejegyezte: Csiribusz
 

Forrás: www.csiribusz.freeblog.hu